Ne aprózd el a jóindulatot. A nagy pártfogók nagy alkalmakra valók; a nagy bizalmat ne fordítsuk kis ügyekre, mert ez a jóindulat elpazarlása. A szent horgonyt tegyük el mindig végső szükség esetére. Ha a kiválósággal apróságokban élünk vissza, mi marad az utánra? A jó közbenjáróval mindig jól járunk, és a hatalmasok kegyénél nincs ma különb kincs: mindent az épít fel és ront le, még szellemet is adhat és elvehet. A bölcsekhez a természet és a hír kegyes, de szerencséjük rendesen fukar. A nagyok jóindulatának megszerzése és megtartása több a vagyonnál.

Legyen benned szeretet mindenki iránt,
senki sem más mint a többi .

 Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted -- mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb. A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak -- hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel --, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd az egész életed.

Ne a könnyeidet törölgesd!
Szabadulj meg azoktól az emberektől,
akik fájdalmat okoznak neked!

Minél több haragot cipelsz a szívedben,
annál kevesebb hely marad a jelen szeretete számára!

Szeretem hallgatni a hazugságot,ha tudom az igazat!

 Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog.

Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött.

A szépség felszíni dolog, ám az aljasság csontig hatol.

 

Annyi erővel amennyivel gyűlölsz és utálkozol,szerethetnél is...Mérlegre tetted már a szeretetet és gyűlöletet? 

 

"Falnak ütköztél? Ne hidd! Nézz felfelé, és látni fogod, hogy az csak egy előtted álló lépcsőfok."

“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.” (Márai Sándor: Ég és Föld – Az utak)

A sors gondoskodik róla, hogy ki lépjen az életedbe, te pedig eldöntheted, hogy ki maradjon..

 

Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg egy embert hibáival szeretni!
 

Nem tudok úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen, így hát úgy élek, hogy nekem legyen jó!

 
 

Minden álmodért harcolnod kell, hiszen ki tudja: lehet, hogy amelyiket elengeded, éppen az tenne teljessé!

Nem vagyok naiv, csak mert van, akinek hiszek. Nem vagyok beképzelt, csak tudom az értékeim! Nem vagyok önző, csak elvárom, hogy azt kapjam, amit adok. Nem vagyok gyáva, csak mert kerülöm a fölösleges összetűzéseket. Kinőttem abból, hogy bárkiért és főleg bárkivel harcoljak.:-) Nem vagyok szívtelen, amiért nem tudok sok mindenkit úgy szeretni, ahogy azt elvárnák tőlem. Nem vagyok kétszínű, csak odamondom az IGAZSÁGOT!!! Nem vagyok érzelgős, de meg tudok hatódni .. Szeretem, ha szeretnek, és viszonozom is, de csak ANNAK, AKI MEGÉRDEMLI!!!

Ha rájössz, hogy képes vagy elérni kitűzött céljaidat, újabb, akár még az előzőeknél is merészebb álmok megvalósításába fogsz belekezdeni. Aki megérzi egyszer az akaraterejével szakított gyümölcs ízét, azt már nem lehet megállítani a maga választotta úton.

A szeretet!
Sokszor eltűnődöm,
hol van a szeretet?
Mind az mit anyáink,
nagyanyáink, dédanyáink,
neveltetése adott!
Csak rohan a világ,
a szeretet megkopott.
Fakó, kopár, már-már
mondhatnám azt is,
hogy majdnem kihalt.
De nem az nem lehet!
Még látok egy lángocskát.
Féltve föl emelem,
s viszem óvatosan tovább.
Neked adok belőle,
egy lángoló parázs-t.
Vigyázz rá kérlek,
el ne aludjon.
Féltve őrizd!
S egy szép napon,
Te is add tovább!

“A gúnyolódás, lelki szegénység.”

Az életben soha nem az számít, hogy hányan néznek fel rád, hanem az, hogy kik azok akik soha nem fognak lenézni!

“Ha bírálnak téged, akkor valamit jól csinálsz. Hiszen csak azt támadják, akinél a labda van.”

"Sose halaszd el a lehetőséget,
Hogy elmond, amit érzel,
Mert nem biztos,
Hogy az élet megteremti újra a lehetőséget,
Hogy megtehesd!"

 

 A legundorítóbb emberi tulajdonság a kétszínűség. Mikor egy emberben, akit nem csak ismerősödnek, hanem barátodnak mondasz, feltétel nélkül megbízol benne, kiadod neki magad... És ez az ember aljas és gerinctelen módon ott szúr hátba, ahol neked a legjobban fáj... Ez az életben a legnagyobb csalódás.

Sose törődj a negatív dolgokkal, ne próbálj a sötétség ellen harcolni. Hasztalan volna, hiszen a sötétség nem létezik, az csak a fény hiánya. Egyszerűen gyújts gyertyát, és a sötétség eltűnik.
Felejtsd el a sötétséget, felejtsd el a félelmet, az összes negatív dolgot, ami megkísért. Csak gyújtsd meg a hit, a szeretet és a lelkesedés picinyke gyertyáját és életed fénybe borul.

Ha jól élsz, tudnod kell átváltoznod. Nincs 'végre elértem!' - mert tovább kell menned. Új életszerepben, új felfogással. Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elfeledni a régit. Félünk váltani. Félünk búcsúzni, továbbmenni, elengedni. Félünk az újtól. Mégis ajánlom, te is tanuld meg az átváltozás művészetét. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb.

Én sírok , te nevetsz , de eljön az idő , hogy ez fordítva lesz .

Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel! Mert a személyiségem az Én vagyok,a viselkedésem meg attól függ Te ki vagy...

“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.
De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”
(Márai Sándor: Füves könyv)

 

 “Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”

(Márai Sándor: Ég és Föld)

 “Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.” (Márai Sándor: Füves könyv – A lelkiismeretről)

 Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. Egyikük annak idején elárulta barátját, örökre tönkretette az életét. Márai regényében a barátság, hűség és árulás, egy világrend széthullásának kérdését járja körül.

 Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen; becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelõ szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhõk között közeledõ, láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.

 

"Az a legcsodálatosabb az életben, ha rátalálunk arra az emberre, akivel a kapcsolatunk az évek múlásával folyamatosan mélyül, szépül és örömmel telik meg. A szerelemnek ez a bensősége két ember között a legbámulatosabb jelenség, isteni véletlen."
/Hugh Seymour Walpole/

 

"A valódi nagyság nem szorul rá,hogy mások tegyék naggyá.
Akinek benső fénye már világít, nem igényli a külső reflektorok fényeit.
Aki benső számadást vezet, s saját szívébe néz,annak másodlagos kérdés, hogy mit szólnak hozzá az emberek.
Hogy a külső tükrök hogyan verik az alakját: törpét vagy óriást mutatnak-e, nem rá, hanem a tükrökre tartozik.
Azok pedig rendszerint torzak, koszosak és görbék.
Bárki mond rólad kritikát -jót vagy rosszat- tudnod kell,hogy ez elsősorban az illető önvallomása."

Egyszerűen ember vagyok.Nem méregetem magam mással,a nagyok szavával.Csak teszem a dolgomat,hogy rendbe álljon körülöttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,lelkendezni,sem behódolni másnak,és nem hiszek semmiféle életemelő varázsnak.Csak megyek előre,végére a mának.
Teszem amit tudok.-s néha elbukok,saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok!!-Tudásom legjavát életem kútjából merítem,és megértem a nagyok szavát,még ha nem is mérem magam mással,
...mint az emberi méltósággal!

 

"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel... Mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik A Csoda, a Remény, a Szeretet és a Holnap Álmai."

Gárdonyi Géza: Szeptember Elnémult a rigó. Az esteli csöndben az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár! így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, De pri-pri: odavan a nyár, - a nyár...     Fuchs Éva EMELT FŐVEL Amikor azt hiszed elfogyott, S nincs már több erőd. Amikor azt érzed, Ez, tovább nem mehet, Emelt fővel élni nem lehet. Összetört a bánat, Ezernyi gond közt, homályban élsz, feladnád már, nincs tovább. S mégis, valami itt tart. Nem tudod miért, nem tudod kiért? Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz. Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad. Az ember megmarad a holnapnak, akkor is, ha gyötri a bánat...

"Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút.
Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra.
Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is.
De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte.
Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott.
S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?"

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell nézni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyol táncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei hatalmát vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,  
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem  pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet,
nem mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.”

• Adj az embereknek többet, mint amire vágynak, és ezt teljes szívedből tedd.
• Akárhányszor azt mondod "Szeretlek", gondold komolyan.
• Akárhányszor azt mondod: "Sajnálom", mindig nézz a másik szemébe.
• Soha ne hagyd figyelmen kívül mások álmait.
• Szeress mélyen és szenvedélyesen. Megsérülhetsz, de ez az egyetlen módja annak, hogy valóban teljes életet élj.
• Kezelj minden egyet nem értést tisztán, de ne támadj.
• Beszélj lassan, de gondolkozz gyorsan.
• Ne feledd, hogy a legnagyobb szerelem és a legnagyobb eredmények hordozzák magukban a legnagyobb kockázatot.
• Ha esetleg veszítettél, tanulj belőle.
• Ne feledd: tiszteld önmagad,tisztelj mindenki mást, és légy felelős a tetteidért.
• Ne hagyd, hogy kis szóváltás vessen véget egy nagyszerű barátságnak.
• Akárhányszor rájössz, hogy hibáztál, tegyél meg mindent, hogy helyrehozd. Azonnal.
• Vállald a kihívásokat, de ne feledd el a korlátaidat.
• Ne feledd, hogy van amikor a csend a legjobb válasz.
• Élj egy jó és becsületes életet. Amikor öreg leszel és rá gondolsz, jó érzés lesz újra átélni.